Az egyetemi életről

Sokan kérdezik, miért jó egyetemre, főiskolára járni. Nem egyszerűbb dolgozni, és pénzt keresni? Ma hallottam a hírekben, hogy sajnos egyre több tehetséges fiatal úgy dönt, hogy nem jár egyetemre. Sokszor gondolkoztam ezen egy-egy erről folytatott beszélgetés után, de az elmúlt hetek tapasztalatai alapján azt mondom: az egyetemi élet fantasztikus és nem helyettesíthető semmivel.

A vizsgaidőszak végén, sok tanulással töltött éjszaka után, hirtelen és váratlanul kaptam egy állásajánlatot. Úgy voltam vele, hogy megnézzük mi lesz, kipróbáljuk, hogy megy a munka a tanulás mellett. A dolog úgy kezdődött, hogy az interjún megállapodtunk abban, hogy minden nap bejárok az irodába is, persze csak egy-két órára. De az egyetem a legfontosabb, hiszen első sorban egyetemista vagyok,  (még) nem dolgozó ember.

 

 

Eddig még elég szimpatikusnak tűnt az egész. Amíg nem kezdődött el a szorgalmi időszak, addig egész jól megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy mostantól már én is dolgozom.

De a héten újra elkezdődött a suli. Bementem az órákra, találkoztam a sok évfolyamtárssal, beszélgettünk, pletykáltunk, stb. Aztán hívtal, hogy menjünk el kávézni és ebédeljünk együtt, közben megvitatjuk az újonnan kialakult párocskákat is :) . De én nem tudtam velük tartani, mert mennem kellett dolgozni. És amikor ez ki kellett mondanom, akkor fogalmazódott meg bennem az is, hogy ezt nem akarom. Nem akarok kimaradni az ilyen programokból azért, hogy bemenjek egy irodába. Mennyivel jobb lenne gondoktól mentesen ülni a törzshelyünkön, együtt lenni a barátokkal és végignevetni az egész napot. Jönnének-mennének az ismerős arcok, kávét kortyolgatnánk, megbeszélnénk, hogy mikor hová megyünk bulizni, stb. Dolgozni ráérek majd az egyetem elvégzése után is.

 És ez az, ami egy egyetemistát boldoggá tesz. A felhőtlen lét, a kötöttségektől mentesség, a szabad élet!  Még a nyár sem emlegethető egy lapon az egyetemi élet szorgalmi időszakával. Pontosan az a jó abban, hogy egyetemista az ember, hogy meghosszabbítja a középiskolás éveit még öttel. Vagyis öt év mínusz húsz hónap vizsgaidőszakkal. De ebben is van ám pozitívum, hiszen a vizsgák sikerességét is meg kell ünnepelni :)

Szóval én azt javaslom mindenkinek, hogy igenis járjon felsőoktatási intézménybe, de ne csak a képesítés megszerzése miatt, hanem éljen is a tanulás mellett!